Ignéczi Lilla

Stretching oktató

Rólam:

Mozgás.

Ha mozgok, akkor jól vagyok. Ha számomra kedves, ritmust és rendszert adó mozgást végzek, akkor nagyon jól vagyok. Ha jókor és jól mozgok, akkor előbb természetesen elfáradok, de szinte azonnal megkezdődik a feltöltődés is, az érzés: tele vagyok energiával. A monoton, hosszú távon azonos mozgássorok egyhangúsága pedig lehetőséget ad a befelé figyelésre, újragondolásra, új struktúrák kialakítására, megoldások találására.

Annyira szerves része az életemnek és annyit köszönhetek a sport nevű mozgásnak, hogy érthetetlen számomra miként végezhetek ülőmunkát?! Talán azért, mert nem tudtam fiatal felnőttként meghallani a belső hangot, ami már egész gyerekkoromtól ott sustorgott bennem: mozgással is kell, hogy foglalkozz, tudnod kell a mozgásformák örömére és hasznára kinyitni mások szemét. Mindezekért vagyok itt: segíteni megtalálni azt, amire szükséged van, megosztani a saját élményeimet, jó és kellemetlen tapasztalataimat, támogatni abban, hogy rendszeresen mozogj. Megtaláld azt, azokat, amikre neked van szükséged.

Mivel be kell, hogy mutatkozzam és úgy illik, hogy a mozgásstúdió óraadói referenciaként a korábbi és éppen aktuális sport múltjukat és jelenüket szemléltessék, így az alábbiakat osztom meg veled: balettal kezdtem még az oviban, majd a sporttagozatos általános iskolában jött minden (labdajátékok, atlétika, torna, úszás), melyek közül 10-től 14 éves koromig az atlétika és a kosárlabda dominált. A gimnázium végéig maradt az atlétika és sajnos a főiskola idején már csak a szinten tartó futás.

Fiatal felnőttként munka mellett szintén a tömeg-sport szintjén űzött futás volt a bázis, ami a nagyvárosi éltemben kiegészült az aerobikkal. Ez egy idő után kevésnek bizonyult. Nagyjából a 4. x körül szembesültem vele, hogy szakemberre van szükségem, mert nem lehet csak úgy össze-vissza futkározni és szeretnék kosárlabdázni a fiammal, de… Az a DE esetemben arról szólt, hogy tudtam: olyan memóriája van az izomzatomnak a gyerekkori versenysport miatt (a labdajáték iránti szenvedélyt itt nem részletezem), amivel (ha csak úgy felmegyek a kosárlabda pályára, akkor) pár hét alatt tönkre tehetem vagy az ízületeimet, vagy a szívemet, vagy mindkettőt. Fitness termet és edzőt kerestem – innen pedig egyenes út vezetett a „vendégből edző” szituációig.

Akkora útravalót kaptam gyerekkoromtól napjainkig edzőkről, óraadóktól, táncoktatóktól, annyit tanultam és tapasztaltam a sportolásnak köszönhetően, hogy túlcsordultnak érzem a dolgot – az edzőképzésben való részvétel is egyértelműen abba az irányba terelt, hogy túllépjek a hobbi profi szinten űzésén és támogassalak abban, hogy örömöd, célod, terveid megtaláld és megvalósítsd.

Kezdetnek bevezetlek a méltatlanul elhanyagolt nyújtás, divatos nevén stretching világába.